-Szia...-Léptem oda hozzá, majd megcsókoltam, amit a többi lány irigykedve bámult.-Igen...Muszáj, hogy...-Hajoltam Közelebb hozzá, majd suttogva beszéltem, hogy még véletlenül se hallják meg a többiek.-Élőbbnek tűnjek...
-Hm...Akkor nekem is kéne járnom, nem?-Kérdezte.
-Neeeem!-Nevettem fel.-Te már vén diák lennél!-Mosolyogtam pimaszul.
-Héé!De te se vagy épp fiatal!-Húzott magához.-Ott alszol nálunk?-Kérdezte.
-Ott aludjak?-Kérdeztem vissza.
-Aludj.-Bólintott.
-Akkor ott alszom.-Mondtam.-De akkor ugorjunk be hozzám összepakolni.
-Igenis.-Nyitotta ki nekem az ajtót, majd mikor beültem becsukta, s ő is beült...
Elindultunk hozzám...
***
Tíz perc volt az út a házamig...
-Gyere...-Intettem a ház felé, majd kiszálltunk és bementünk.
-Amíg én össze pakolok foglald le magad.-Vettem le a bőrdzsekim, majd felakasztva a lépcső felé indultam, de Damon a derekamnál foga megállított.
-Ne segítsek?-Vigyorgott kajánul.
-Ó nem kell, köszi...Abból nem sokra jutnánk.-Mosolyogtam rá.Majd egy gyors csókot nyomtam az ajkára, kibújtam az öleléséből és felsiettem az emeletre, a szobámba.
Bementem és kitártam a szekrényem ajtaját.
A Nike válltáskámba betettem egy pirosas-rózsaszín pólót, fehérneműt és még egy-két dolgot.Aztán levettem a pólómat...
-Ha így haladunk tényleg nem lesz ebből pakolás...-Szólalt meg Damon az ajtóból.
-Kukkoló.-Mosolyodtam el, majd a szekrényemhez léptem.Kivettem egy színes tunikát és magamra kaptam.Hozzá egy padlizsán színű magassarkú és kész.
Még a táskámba betettem egy sárga tornacipőt és már indulhattunk is.-Stefan otthon van?-Kérdeztem már Damonék háza felé menet.
-Nem hinném...Mostanában egy csajjal szokott lenni...Miért?-Kérdezte.
-Csak kérdeztem.-Dőltem hátra.-Csak mert ha otthon van akkor mi jó kisgyerekek vagyunk...Semmi pia, semmi zene...-Vontam vállat.
-Nyugi...Biztosíthatlak, hogy ma este leitatlak...És maxon hallgatjuk majd a zenét, miközben a Whiskey-s üveggel és persze egymással táncolunk!-Vigyorgott.
-Hm...Ez remekül hangzik...-Mosolyogtam, majd gyorsabbra vettük a tempót, Damon már 150 Km/H fölött járt...
A kocsi nagy farolással parkolt le a ház előtt.
-Remek parkolás volt ismét.-Mosolyogtam, majd kiszálltam.
Bementünk...
Sehol senki, csak mi voltunk...
-Mennyi van még a vér-készletből?-Kérdeztem, mikor levettem a kabátomat.
-Elég...-Vigyorgott, majd eltűnt...Egy perc múlva a konyhából jött ki két pohár vérrel a kezében...
-Hm...Köszönöm.-Vettem el a poharat.Majd bele kortyoltam.-Ez már hiányzott...-Sóhajtottam, majd leültem a kanapéra, Dam pedig mellém.
-Mihez lenne kedved?-Kérdezte magához húzva.
-Hát...Sok mindenhez.-Vontam vállat.-Neked?
-Hát...Lennének ötleteim.-Mondta vigyorogva, majd belecsókolt a nyakamba és letette a poharat...Aztán én is...
-Ez egy elég jó ötlet...-Mondtam, majd megcsókoltam.
-Szia...Sztok...-Jött be Stefan a nappaliba, mi meg szétrebbentünk.-Bocs...Nem tudtam, hogy itt...Szóval hogy itt vagy...-Motyogta.
-Oké...Öhm...Semmi baj...-Pirultam el.
-Én...Megyek is Elena-hoz, csak...Beugrottam cuccért...-Mondta.
-Na öcsi!Már itt tartotok?-Vigyorgott Damon.
Stefan csak a fejét rázta, majd felment az emeletre és egy táskával jött vissza a vállán öt perc múlva.
-Én mentem.-Mondta a srác, majd elment.
-Hát ez...-Kuncogtam.
-Na ezt is megéltük...A tesó bezavart.-Rötyögött.-Na de kicsim...-Fordult felém.-Hol is tartottunk?
-Valahol itt...-Csókoltam meg, majd folytattuk amit megzavartak...
