-Szóval, ilyen érzés szerelmesnek lenni?-Kérded Te.
-Nem...-Felelem.-Hanem ilyen...-Mondom, majd ajkamat a tiédhez nyomva csókot adok...
És csak az a pillanat létezik.Csak Mi, csak a csend, a nyugalom és a szerelmünk...
Együtt...Örökké..."
Ezt érzed?Ugyan...Mit is érezhet egy szívtelen szörnyeteg?Képes lenne tényleg, igazán szeretni?Én nem hiszek ebben...De ha Te velem vagy minden olyan más...Akkor...Elfeledem igazi énemet, s azt ami valójában vagyok...Egy szörnyeteg, melynek szíve soha nem fog már verni, de szerethet és szeretni is fog Téged...Míg Világ a Világ.
Mert mi egymásnak lettünk teremtve.Olyanok vagyunk, mint a Nap és a Virág.Ha a Virág nem kap Napfényt meghal...
Mikor az ember, esetemben vámpír szerelmes minden megváltozik.A fű zöld helyett kék lesz, az ég kék helyett zöld...Az életedből minden eltűnik ami eddig fontos volt és csak Ő van.Vagyis csak Ő és Te.Ezt érzem én is...Amikor Vele vagyok minden olyan jó és szép.Akkor elfelejtem vámpír létem, s emberibb leszek.
S most, ahogy tollam leírja e sorokat csak Ő jár a fejemben...És az a mondat, az az idézet, mit Ő suttogott a fülembe, mikor először teljesedett ki szerelmünk.Azóta ezek az édes szavak elmémbe égtek:
"Altass el, ringass mint régen,
már értem a mesét:
Jól csak a szíveddel látsz.
De néha még a szív is téved,
hát mindig itt legyél!
Hiszen semmi volnék nélküled..."
már értem a mesét:
Jól csak a szíveddel látsz.
De néha még a szív is téved,
hát mindig itt legyél!
Hiszen semmi volnék nélküled..."
És már tényleg értem a mesét, hiszen szívemben csak Ő él...Örökre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése