1.Fejezet: Megzavarva

-Újabban suliba jársz?-Hallottam meg szerelmem hangját, mikor az iskola parkolóján vágtam át.Fejemet a hang irányába kapva mosolyodtam el.Ott állt Ő, a fekete Mustang-jának dőlve és rám mosolygott.

-Szia...-Léptem oda hozzá, majd megcsókoltam, amit a többi lány irigykedve bámult.-Igen...Muszáj, hogy...-Hajoltam Közelebb hozzá, majd suttogva beszéltem, hogy még véletlenül se hallják meg a többiek.-Élőbbnek tűnjek...

-Hm...Akkor nekem is kéne járnom, nem?-Kérdezte.

-Neeeem!-Nevettem fel.-Te már vén diák lennél!-Mosolyogtam pimaszul.

-Héé!De te se vagy épp fiatal!-Húzott magához.-Ott alszol nálunk?-Kérdezte.

-Ott aludjak?-Kérdeztem vissza.

-Aludj.-Bólintott.

-Akkor ott alszom.-Mondtam.-De akkor ugorjunk be hozzám összepakolni.

-Igenis.-Nyitotta ki nekem az ajtót, majd mikor beültem becsukta, s ő is beült...

Elindultunk hozzám...

***

Tíz perc volt az út a házamig...

-Gyere...-Intettem a ház felé, majd kiszálltunk és bementünk.

-Amíg én össze pakolok foglald le magad.-Vettem le a bőrdzsekim, majd felakasztva a lépcső felé indultam, de Damon a derekamnál foga megállított.

-Ne segítsek?-Vigyorgott kajánul.

-Ó nem kell, köszi...Abból nem sokra jutnánk.-Mosolyogtam rá.Majd egy gyors csókot nyomtam az ajkára, kibújtam az öleléséből és felsiettem az emeletre, a szobámba.

Bementem és kitártam a szekrényem ajtaját.

A Nike válltáskámba betettem egy pirosas-rózsaszín pólót, fehérneműt és még egy-két dolgot.Aztán levettem a pólómat...

-Ha így haladunk tényleg nem lesz ebből pakolás...-Szólalt meg Damon az ajtóból.

-Kukkoló.-Mosolyodtam el, majd a szekrényemhez léptem.Kivettem egy színes tunikát és magamra kaptam.Hozzá egy padlizsán színű magassarkú és kész.

Még a táskámba betettem egy sárga tornacipőt és már indulhattunk is.

-Stefan otthon van?-Kérdeztem már Damonék háza felé menet.

-Nem hinném...Mostanában egy csajjal szokott lenni...Miért?-Kérdezte.

-Csak kérdeztem.-Dőltem hátra.-Csak mert ha otthon van akkor mi jó kisgyerekek vagyunk...Semmi pia, semmi zene...-Vontam vállat.

-Nyugi...Biztosíthatlak, hogy ma este leitatlak...És maxon hallgatjuk majd a zenét, miközben a Whiskey-s üveggel és persze egymással táncolunk!-Vigyorgott.

-Hm...Ez remekül hangzik...-Mosolyogtam, majd gyorsabbra vettük a tempót, Damon már 150 Km/H fölött járt...

A kocsi nagy farolással parkolt le a ház előtt.

-Remek parkolás volt ismét.-Mosolyogtam, majd kiszálltam.

Bementünk...

Sehol senki, csak mi voltunk...

-Mennyi van még a vér-készletből?-Kérdeztem, mikor levettem a kabátomat.

-Elég...-Vigyorgott, majd eltűnt...Egy perc múlva a konyhából jött ki két pohár vérrel a kezében...

-Hm...Köszönöm.-Vettem el a poharat.Majd bele kortyoltam.-Ez már hiányzott...-Sóhajtottam, majd leültem a kanapéra, Dam pedig mellém.

-Mihez lenne kedved?-Kérdezte magához húzva.

-Hát...Sok mindenhez.-Vontam vállat.-Neked?

-Hát...Lennének ötleteim.-Mondta vigyorogva, majd belecsókolt a nyakamba és letette a poharat...Aztán én is...

-Ez egy elég jó ötlet...-Mondtam, majd megcsókoltam.

-Szia...Sztok...-Jött be Stefan a nappaliba, mi meg szétrebbentünk.-Bocs...Nem tudtam, hogy itt...Szóval hogy itt vagy...-Motyogta.

-Oké...Öhm...Semmi baj...-Pirultam el.

-Én...Megyek is Elena-hoz, csak...Beugrottam cuccért...-Mondta.

-Na öcsi!Már itt tartotok?-Vigyorgott Damon.

Stefan csak a fejét rázta, majd felment az emeletre és egy táskával jött vissza a vállán öt perc múlva.

-Én mentem.-Mondta a srác, majd elment.

-Hát ez...-Kuncogtam.

-Na ezt is megéltük...A tesó bezavart.-Rötyögött.-Na de kicsim...-Fordult felém.-Hol is tartottunk?

-Valahol itt...-Csókoltam meg, majd folytattuk amit megzavartak...